– Hogyan alakult ki a döntése?
– Hosszú folyamat volt. Az olimpia után úgy éreztem, hogy túlterhelt vagyok. Egy élsportoló életéhez hozzátartozik a fáradtság, de ekkor nálam olyan szintre jutott, ami megijesztett, főként, mert a motivációm is elveszett. Ezt csak a párom és a családom látta igazán. Kétes helyzet volt, de van tapasztalatom a témában, hiszen Szocsi után hasonló érzéseim voltak. Akkor még nekivágtam a következő szezonnak, és közben kellett rájönnöm, hogy nem megy, pihenésre van szükségem. Tanultam az esetből, így most inkább kihagytam a teljes idényt. Teltek a hónapok, és kezdett hiányozni a versenyzés, tavaly ősszel már elkezdtem edzésekre is járni Szegeden. Mérlegeltem, és tudtam: nem vagyok abban a korban, hogy abbahagyjam. A döntés persze nemcsak logikus volt,
a szívem is a visszatérés felé húzott.
– Nem tart attól, hogy újra át kell majd élnie hasonlóan nehéz időszakot?
– Természetes, ha picit tart ettől az ember, de ha jól kommunikálom ezt a témát az edzőkkel, és én is jobban figyelek magamra, akkor nem lehet gond.
– A társak, az edzők és a szakmabeliek hogyan álltak a visszatéréshez? Kérték, hogy térjen vissza?
– Hálás vagyok mindenkinek, mert úgy vettem észre, érezték, hogy most hagyni kell engem pihenni, és tudták, időben döntést hozok a sportolói karrieremről. Nem tudhatom, lehet, hogy idén már unszoltak volna, de ezt megelőztem, év elején jeleztem a visszatérési szándékom.
– A pihenésen kívül mire használta fel a szabadidejét?
– Szegeden pszichológiát tanulok, haladtam az egyetemi kurzusokkal.
– Ha eszébe jut a 2022-es pekingi téli olimpia vagy a 2020-as debreceni Európa-bajnokság, milyen célokra gondol?
– A következő kontinensviadalokon jó lenne újabb érmeket szerezni a váltóval, amely Keszler Andrea és Heidum Bernadett visszavonulásával megfiatalodott, így szegedi klubtársammal, Jászapáti Petrával mi lettünk az idősebbek. A női váltó tagjai miatt volt egyébként a legnehezebb leállni a versenyzéssel, nagyon szeretek velük dolgozni, és valahogy mindig is a csapateredményeknek örültem jobban. A kérdésre visszatérve: az olimpia még messze van, de jó lenne még szebb eredményeket elérni, az Eb-indulásokat pedig nem vehetem biztosra, hiszen egyelőre kérdéses, milyen gyorsan hozom be az egyéves szünet miatti lemaradásom. Nincs garantált helyem, meg kell küzdenem érte, hiszen sok tehetségünk van, épp ezért is vagyok bizakodó a női váltó jövőjét illetően, összeállhat egy erős csapat a következő években.
– A tavalyi olimpián negyedikek voltak, egy hajszállal maradtak le a dobogóról, és az előbb szebb eredményt említett célként. Ez csak érem lehet…
– Az ötkarikás medál a sportolók legnagyobb álma, nekem is, de nem szaladnék ennyire előre. Rengeteg befolyásoló tényezője van egy ilyen sikernek, pláne a mi sportágunkban. Csak az a biztos, hogy visszatérek, és újra keményen dolgozom az álmainkért.
LINK
|
